miercuri, 12 decembrie 2012

Jon egy olyan idoszak az ember eleteben amikor atertekli az eletet. Ez nallam is megtortent! Hogy mi hozta est ki belolem? - A csalodas: az emberekben, szerelemben, fokent sajat magamba. eddig azt hittem hogy egy talpraesett ember vagyok aki mindig, minden helyzetben eros tud maradni es mint kiderult, nem vagyok az.     Mert amikor elmegy meloled az a szemely akit szerettel es barmi is tortent amikor ragondoltal mindent szebbenek lattal..  A legfajdalmasabb az amikor kozli veled hogy o soha nem erzett irantad semmit, nem szeretett csak kedvelt es egy egyszeru ember vagy a szemeben, na az hogy mennyire fajo tud lenni. Amikor megbeszelesre kerul a dolog, hogy tisztazzuk a helyzetet alltalaban komolyak szoktak lenni az emebrek. De o nem... allt elottem es barmit mondtam mosolygott. Megkerdeztem tole hogy vicces e az, hogy en komolyan beszelek es az, hogy nekem faj a viselkedese es a nemtorodomsege irantam. ugyanugy mosolyogott tovabb, szemrebbenes nelkul nezett, de vegul meglett a magyarazat: - nincsenek erzesei irantam, ures beszed volt az amit en elmondtam. Hogy faj-e? Mostmar mit semm szamit. A lenyeg h maradt meg egy uress hely ott valahol bent es melyen a lekemben. Azt mondjak h idovel eltunik, elfelejtem. Nem kell elfelejteni, mert ami es aki o volt nekem ugyanolyan nem lesz. Lehet jobb vagy rosszabb, ugyanolyan soha. Mostmar csak annyit kell tennem h lezarok mindent es felemelt fovel jarok. Probalok keresni egy akarmit ami lekot mig gyogyulnak a sebek. ( errol szol egy egyoldali szerelem)

Niciun comentariu:

Trimiteți un comentariu