Lelkem orok tavasza

Napsugarak szaritjak
elhagyott, arva konnyeim.
S mint a termeszet
a fenyre s melegsegre
ugy vagyok a gyengedsegre.

Tavaszi viragok felve,
de megis kibujnak
keresik a fenyt, mely
erot ad es elteti.
Ugy mint testem
legbelsobb vagyai, keresik,
keresik, azt a hozza illo, bar
de nyugtalan szivet!

Mint a tavaszi szel,
oly lassan es melegen jottel,
mikor elmentel csak hied,
zuzmaras, zart szivablakot  hagytal.
Szivablakot mely talan
orokre befagyott?

S ujra tavasz lesz,
ujra zoldul a taj
ujra jon majd ,
ujra kiolvad szivem ablaka.
Nyikorogva, lassan ha felve is,
de kinyitom es nyitva hagyom.
Nyitva marad, szunyoghalo kerul ra,
s csak egy almodozo, korai
napsugarai jutnak be,
bejutnak majd szivem pitvaraba,
s ottfelejtik nekem a tavaszt!

ezt jelentene a tavasz?
ezt jelentene a vagyodo lelek?
miden ablak mely szunyoghalos,
osszetort szivet leplez?