Jon egy olyan idoszak az ember eleteben amikor atertekli az eletet. Ez nallam is megtortent! Hogy mi hozta est ki belolem? - A csalodas: az emberekben, szerelemben, fokent sajat magamba. eddig azt hittem hogy egy talpraesett ember vagyok aki mindig, minden helyzetben eros tud maradni es mint kiderult, nem vagyok az.     Mert amikor elmegy meloled az a szemely akit szerettel es barmi is tortent amikor ragondoltal mindent szebbenek lattal..  A legfajdalmasabb az amikor kozli veled hogy o soha nem erzett irantad semmit, nem szeretett csak kedvelt es egy egyszeru ember vagy a szemeben, na az hogy mennyire fajo tud lenni. Amikor megbeszelesre kerul a dolog, hogy tisztazzuk a helyzetet alltalaban komolyak szoktak lenni az emebrek. De o nem... allt elottem es barmit mondtam mosolygott. Megkerdeztem tole hogy vicces e az, hogy en komolyan beszelek es az, hogy nekem faj a viselkedese es a nemtorodomsege irantam. ugyanugy mosolyogott tovabb, szemrebbenes nelkul nezett, de vegul meglett a magyarazat: - nincsenek erzesei irantam, ures beszed volt az amit en elmondtam. Hogy faj-e? Mostmar mit semm szamit. A lenyeg h maradt meg egy uress hely ott valahol bent es melyen a lekemben. Azt mondjak h idovel eltunik, elfelejtem. Nem kell elfelejteni, mert ami es aki o volt nekem ugyanolyan nem lesz. Lehet jobb vagy rosszabb, ugyanolyan soha. Mostmar csak annyit kell tennem h lezarok mindent es felemelt fovel jarok. Probalok keresni egy akarmit ami lekot mig gyogyulnak a sebek. ( errol szol egy egyoldali szerelem)

Boldog vagyok

Két dolog boldogit pillanatnyilag, az egyik az, hogy egeszseges vagyok, a masik pedig az, hogy van valaki mellettem aki mindenben tamogat! Boldogan fekszem le, mert tudom hogy eltelik az ejsszaka es reggel latlak, reggel boldogan indulok el mert tudom, hogy te varsz.
Csokjid olyanok, mint a teli hidegben a kandallo melege, atmelengetik szivemet. Olelesed olyan, mint a a fanak a kereg, mi nem elhet nelkule, Olelesed, jelenleted hianyaban , elhagyott sebezheto kislanynak erzem magam, aki eltevedt a nagyvilagban!

Kepzeld csak el batran azt, hogy hozza bujsz es nem a vart reakciot kapod! Kapsz egy elutasito tekintetet es egy mondatot" MOSTMAR KESO" Vege a sok szep edes csok aradatnak, vege a melengeto oleleseknek, melyek mint egy takaro ugy boritottak be arva,elhagyott testem. S mint porfelhobe kerul saraz oszi level varom, hogy majd hulljon ram a ho es befedje megfagyassza a sok egeto sebet! Viszlat csak annyit mondhatok......

vannak pillanataim, amikor egy  szep szo is eltunteti a szomorusagom, persze ezt  sokan tudjak es megsemm teszik meg! Miert? nem tudom! Lenyeg az, hogy ne feljunk egymasnak szep kedves szavakat mondani, nem kell az  dicseret legyen, csak egy kedves gondolat!
"Mosolyogva" telt el a delelott? Igen! Valojaban a boldogsagot takarta e a mosolyom? Nem, mert hiaba a szeles nagy mosoly ..... nem tudja eluzni a szomorusagomat! DE igy szep az elet... szomorusag nelkul nem lenne ertekelheto a boldogsag!

Milyenek az elvarasaink ..........?!

Ma furcsa dolog tortent, a legrosszabbat feltetelezve elindultam egy "gyulesre" azzal a gondolattal, hogy "Ur Isten mi lesz most". persze minden okom megvolt az ilyedtsegre. Amikor valakit kihivnak orarol, az ember bepanikol! En is ezt tettem, bepanikoltam!!!
 Megerkeztem, kopogok, behivnak, leultetnek: 2-szemely volt a teremben egy 35-ev koruli holgy es egy velem egykoru lany. Szolt a holgy hogy elmondja mirol van szo amint megerkeznek a tobbiek.
Kiderult hogy az egesz egy olyan rendezvenyrol szol ahova elhivjak azokat a tanulokat akiknek a szulei kulfoldon dolgoznak..... Arrol szol ez a rendezveny hogy, tanuljuk meg hogyan kell kezelni a problemakat, hogyan kell elkerulni azt hogy depresszioba essuk amiatt hogy nem tudjuk elfogadni a korulottunk torteno dolgokat!
Sok embernek szuksege lenne egy ilyen beszelgetesre! Nem kell azt hinni, hogy "csak en vagyok a szerencsetlen...."; " csak velem tortenik ez...." ;"miert mindig en...." ;"ez a legrosszab dolog ami tortenhet...."; csak mi meseljuk be magunknak vannak sokkal rosszabb dolgok is a vilagon.
En is rettegve indultam, de erosen ertem vissza!

barbara: Lelkem orok tavasza

barbara: Lelkem orok tavasza: "Napsugarak szaritjak elhagyott, arva konnyeim. S mint a termeszet a fenyre s melegsegre ugy vagyok a gyengedsegre. Tavaszi viragok felve, d..."

Lelkem orok tavasza

Napsugarak szaritjak
elhagyott, arva konnyeim.
S mint a termeszet
a fenyre s melegsegre
ugy vagyok a gyengedsegre.

Tavaszi viragok felve,
de megis kibujnak
keresik a fenyt, mely
erot ad es elteti.
Ugy mint testem
legbelsobb vagyai, keresik,
keresik, azt a hozza illo, bar
de nyugtalan szivet!

Mint a tavaszi szel,
oly lassan es melegen jottel,
mikor elmentel csak hied,
zuzmaras, zart szivablakot  hagytal.
Szivablakot mely talan
orokre befagyott?

S ujra tavasz lesz,
ujra zoldul a taj
ujra jon majd ,
ujra kiolvad szivem ablaka.
Nyikorogva, lassan ha felve is,
de kinyitom es nyitva hagyom.
Nyitva marad, szunyoghalo kerul ra,
s csak egy almodozo, korai
napsugarai jutnak be,
bejutnak majd szivem pitvaraba,
s ottfelejtik nekem a tavaszt!

ezt jelentene a tavasz?
ezt jelentene a vagyodo lelek?
miden ablak mely szunyoghalos,
osszetort szivet leplez?