Kepzeld csak el batran azt, hogy hozza bujsz es nem a vart reakciot kapod! Kapsz egy elutasito tekintetet es egy mondatot" MOSTMAR KESO" Vege a sok szep edes csok aradatnak, vege a melengeto oleleseknek, melyek mint egy takaro ugy boritottak be arva,elhagyott testem. S mint porfelhobe kerul saraz oszi level varom, hogy majd hulljon ram a ho es befedje megfagyassza a sok egeto sebet! Viszlat csak annyit mondhatok......

vannak pillanataim, amikor egy  szep szo is eltunteti a szomorusagom, persze ezt  sokan tudjak es megsemm teszik meg! Miert? nem tudom! Lenyeg az, hogy ne feljunk egymasnak szep kedves szavakat mondani, nem kell az  dicseret legyen, csak egy kedves gondolat!
"Mosolyogva" telt el a delelott? Igen! Valojaban a boldogsagot takarta e a mosolyom? Nem, mert hiaba a szeles nagy mosoly ..... nem tudja eluzni a szomorusagomat! DE igy szep az elet... szomorusag nelkul nem lenne ertekelheto a boldogsag!

Milyenek az elvarasaink ..........?!

Ma furcsa dolog tortent, a legrosszabbat feltetelezve elindultam egy "gyulesre" azzal a gondolattal, hogy "Ur Isten mi lesz most". persze minden okom megvolt az ilyedtsegre. Amikor valakit kihivnak orarol, az ember bepanikol! En is ezt tettem, bepanikoltam!!!
 Megerkeztem, kopogok, behivnak, leultetnek: 2-szemely volt a teremben egy 35-ev koruli holgy es egy velem egykoru lany. Szolt a holgy hogy elmondja mirol van szo amint megerkeznek a tobbiek.
Kiderult hogy az egesz egy olyan rendezvenyrol szol ahova elhivjak azokat a tanulokat akiknek a szulei kulfoldon dolgoznak..... Arrol szol ez a rendezveny hogy, tanuljuk meg hogyan kell kezelni a problemakat, hogyan kell elkerulni azt hogy depresszioba essuk amiatt hogy nem tudjuk elfogadni a korulottunk torteno dolgokat!
Sok embernek szuksege lenne egy ilyen beszelgetesre! Nem kell azt hinni, hogy "csak en vagyok a szerencsetlen...."; " csak velem tortenik ez...." ;"miert mindig en...." ;"ez a legrosszab dolog ami tortenhet...."; csak mi meseljuk be magunknak vannak sokkal rosszabb dolgok is a vilagon.
En is rettegve indultam, de erosen ertem vissza!

barbara: Lelkem orok tavasza

barbara: Lelkem orok tavasza: "Napsugarak szaritjak elhagyott, arva konnyeim. S mint a termeszet a fenyre s melegsegre ugy vagyok a gyengedsegre. Tavaszi viragok felve, d..."

Lelkem orok tavasza

Napsugarak szaritjak
elhagyott, arva konnyeim.
S mint a termeszet
a fenyre s melegsegre
ugy vagyok a gyengedsegre.

Tavaszi viragok felve,
de megis kibujnak
keresik a fenyt, mely
erot ad es elteti.
Ugy mint testem
legbelsobb vagyai, keresik,
keresik, azt a hozza illo, bar
de nyugtalan szivet!

Mint a tavaszi szel,
oly lassan es melegen jottel,
mikor elmentel csak hied,
zuzmaras, zart szivablakot  hagytal.
Szivablakot mely talan
orokre befagyott?

S ujra tavasz lesz,
ujra zoldul a taj
ujra jon majd ,
ujra kiolvad szivem ablaka.
Nyikorogva, lassan ha felve is,
de kinyitom es nyitva hagyom.
Nyitva marad, szunyoghalo kerul ra,
s csak egy almodozo, korai
napsugarai jutnak be,
bejutnak majd szivem pitvaraba,
s ottfelejtik nekem a tavaszt!

ezt jelentene a tavasz?
ezt jelentene a vagyodo lelek?
miden ablak mely szunyoghalos,
osszetort szivet leplez?